Hagyjuk, hogy tönkremenjenek a legfontosabb kapcsolataink, mert túl büszkék vagyunk.
Kevés költő ússza meg, hogy ne adja oda az ördögnek, ami az ördögé – ezzel magyarázza túl közeli viszonyát az alkoholhoz az egykor szép reményű szerző, Beverly Weston, akinek a felesége, Violet sem a tiszta élet híve: marékszámra szedett gyógyszerei kibillentik az egyensúlyából, és egyben el is oltják az egyensúly utáni vágyat. Így telnek a napjaik egy hatalmas, titkokkal teli házban, ahová nem csak a lehúzott redőnyök miatt nem jut be soha a nap. Idejét sem tudják, mikor volt fény az életükben, és ha volt, is, vajon kitől, mitől kapták. Egy fedél alatt élnek, de nem együtt, hanem egymás mellett, és csak azért tudjuk, hogy van közös múltjuk, mert megjelennek a lányaik: Barbara, Ivy és Karen.
Lepergett a vakolat
Hirtelen rokonok töltik meg a házat, ami egyik pillanatról a másikra puskaporos hordóvá változik. Kezdetben még mindenki óvatos, olyan, mintha tojáshéjon lépkednének, ám egy idő után elszabadul a pokol. Évtizedek óta hurcolt sérelmek kerülnek felszínre, s magukkal hozzák a szemrehányást, az addig mélyben meghúzódó ellentéteket, a soha ki nem mondott, mindenki életét megváltoztató titkokat.
Lassan kiderül, hogy a szép máz csak látszat, mert alatta megkopott a festék, rég lepergett a vakolat. A legszélesebb mosolyok is csak arra valók, hogy elrejtsék a fájdalmat, és ahogy minden családban, legalább egy fekete bárány itt is akad. A Móricz Zsigmond Színház előadása, az Augusztus Oklahomában amerikai történet, de játszódhatna bárhol a világon. Akár Nyíregyházán is. Ahol a nézőtéren ülőkben felsejlenek elrontott karácsonyok, tönkretett szülinapok, és ahogy halad előre a történet, úgy szaporodnak a fájdalmas mondatok. – Még be sem léptünk az ajtón, máris olyan vagy, mint anyád – vajon hány férj veti ezt oda nap mint nap? És mennyi nőnek vágják a fejéhez, hogy ha megöregszik, ráncos lesz és elhízik? Hány és hány szülő vádolja a gyermekét hálátlansággal, s mennyi gyerek érzi úgy, hogy a szüleinek saját magukon kívül semmire sincs idejük? Testvérek válnak egymás számára idegenné, mert az egyik otthagyja a szülői házat, s a másikra marad a szülők összes gondja, a kedvenc pedig nem az lesz, aki a lelkét is kiteszi...
Mélyülnek a szakadékok
Miért van az, hogy valaki vízbe ugrik, és úgy dönt, nem úszik? Ugyanazért, amiért hiába tudjuk, mit kellene tennünk, mégis mást cselekszünk. Hagyjuk, hogy tönkremenjenek a legfontosabb kapcsolataink, mert túl büszkék vagyunk. Mert egyre mélyülő szakadékot képez köztünk a politika, a vagyon, s mert arra várunk, hogy a másik tegye meg az első lépést. Ám közben véget ér az életünk – vagy annak az élete, akitől már nem kérhetünk bocsánatot. Az Augusztus Oklahomában fájdalmas szembesítés saját magunkkal, leginkább azért, mert minden karaktert jól ismerünk, sőt egy házban is élünk velük: ők a szüleink, a testvéreink, a gyerekeink, a társaink. A hatalmas ház, amiben nem talál egymásra a test és a lélek, több mint egy épület, a családtagok mellett a felek között lakik a reménytelenség, az elvágyódás, az pedig nehezen elképzelhető, hogy egykor a boldogság is otthon érezte benne magát.
A vásznon ez Oscart érne
A kortárs amerikai szerző, Tracy Letts története a nyíregyházi társulat előadásában a székekhez szegezi a közönséget. Szikszai Rémusz rendezett már itt, tavalyelőtt a Kalucsnit állította színpadra, és mindkét előadásban Szabó Mártára bízta a főszerepet. Az Aase-díjas művész Dragomán György darabjában is feleséget játszott: akkor is zseniálisan.
Most minden porcikájában ő Violet: a tiszta pillanataiban erős, kemény nő, aki a gyógyszerek hatására emberi ronccsá válik. Ahogy másokkal, úgy saját magával szemben is kíméletlen, nem gonosz, csak megmondja az igazat – de ezt nem mindenki képes elviselni. Az igazság ugyanis csak addig van jó helyen, amíg nem kell kimondani, megélni, amíg még saját magunk előtt is letagadható. A téboly és józan ítélőképesség váltakozása színészi bravúr: Szabó Márta tökélyre fejlesztett játéka briliáns, nyers és őszinte – filmvásznon ezért Oscar-díj jár.
A lányok méltó partnerei: Kuthy Patrícia (Barbara) egyszerre küzd a lelkiismeret-furdalásával és saját élete kudarcaival, Ténai Petra (Ivy) menekülne, amint csak lehet, Fridrik Noémi (Karen) pedig szemet huny a nyilvánvaló bűn felett, s boldogságot hazudik magának. Horváth Margit (Violet húga) harsány kacaja mögött évtizedes titok lappang, a férjét játszó Horváth László Attila inkább a fiát féltő apa, mintsem boldog társ, Rák Zoltán pedig kicsi Charles-ként tétova, bizonytalan. Illyés Ákos (Barbara férje) az új élet reményében nem színlel tovább, Nagyidai Gergő gazdag szépfiúként hódít, Kaszás Mihály az élet értelmén filozofál, Dézsi Darinka szobalányként pedig szavak nélkül tűri, hogy származásán gúnyolódjanak.
Ki az erősebb?
Összeszokott, egymásra figyelő társaság, akiknek köszönhetően az Augusztus Oklahomában kivételes színházi élménnyel ajándékozza meg a nézőket. Az előadás nehezen felejthető, s ahogy a Kalucsninál, az utolsó jelenet ezúttal is mélyen beivódik a lelkekbe, a fülünkben pedig visszhangzik Szabó Márta téboly szülte kérdése: na, ki az erősebb?
Forrás: szon.hu, Száraz Ancsa
