A peleskei nótárius

Gaál József – Darvas Ferenc – Várady Szabolcs

A PELESKEI NÓTÁRIUS

(Zenés bohózat két részben)

Mai színpadra alkalmazta: Bognár Róbert

Mindenki ismeri derék Zajtay nótárius uramat, aki a jó emlékezetű gróf Gvadányi József irodalmi kedvteléseinek köszönhetően valamikor a tizennyolcadik században elindult Peleskéről, hogy afféle igaz magyar pikaróként, azaz pikareszk hősként belekóstoljon mindazokba a viszontagságokba, melyeket világirodalmi rokonai megéltek. Szerb Antal szerint az Egy falusi nótáriusnak budai utazása élvezetes olvasmány, mert „amit veszített aktualitásából, azt megnyerte a régiség zamatában.” Ha szabad kiegészítenünk Szerb Antalt: a mű valóban vesztett aktualitásából, ódonságai továbbra is élvezetesek, legfőbb érdeme azonban sajátos rugalmassága. Ezt bizonyítják a Gvadányi-hős színházi utazásai. Gaál József bohózatot írt az epikus mű nyomán a múlt században, sikert aratott akkor is, később is, míg kalandos útja során elérkezett a huszadik század végére.

… Gaál József darabját Bognár Róbert alkalmazta mai színpadra, Várady Szabolcs írt hozzá újabb dalszövegeket, érdekes, eleven zenét pedig Darvas Ferenc komponált a bohózathoz. A jól ismert komikus helyzetek a legújabb színházi kalandban is megismétlődnek. Nótárius uramat ezúttal is engesztelhetetlenül üldözi Tóti Dorka, a boszorkány – egészen addig, míg Hekaté, az éj királynője meg nem elégeli Dorka ügyefogyott okkultizmusát, sikertelen intrikálását. A pikareszk dramaturgia egy-egy állomásán találkozhatunk elmés juhászokkal, érző szívű betyárokkal, és azok cafkáival, kísérteties hangulatú német vasasokkal, borzasztóan ripacs természetű színészekkel, valamint korhelyekkel, csaplárokkal és kellékesekkel.

Szekrényesy Júlia

Díszlet: MAKAI PÉTER m.v.

Jelmez: MIALKOVSZKY ERZSÉBET m.v.

Zenei vezető: KAZÁR PÁL

Koreográfus: MAJOROS ISTVÁN

Segédrendező: GYENGE KATALIN

Rendező: SCHLANGER ANDRÁS

Bemutató: 1987. október 3.

Kritikák

Schlanger András, a rendező remek színpadi érzékkel használja ki az alapanyag rugalmasságát. Jelenetei könnyedek, elegánsak. A rendező és együttese nem üzenget, nem komolykodik, nem erőlteti az idézőjeleket. A társulat humorából egészséges szellemesség és szemtelenség árad. Ebből a korántsem kritikátlan előadásból sugárzik valami olyan biztató felszabadultság, mely régóta hiányzik színpadjainkról. A bohózat itt az, ami: nem akar mindenáron, erőszakosan röhögtetni, de távol áll tőle a görcsös filozofálásra való hajlam is. Az eszme persze mit sem ér, ha hibádzik a szakmai tudás. A nyíregyházi együttes munkája e tekintetben is példamutató. Harmonikusak, kidolgozottak a mozgások. A koreográfus Majoros István. Természetesen illeszkedik a szöveghez a zene, az ének, kellemes a díszlet, a jelmez (Makai Péter, illetve Mialkovszky Erzsébet tervei).

Kedélyesen zaklatott, tudálékosan együgyű világunkat jól tükröző előadás A peleskei nótárius. Stílszerű alakítás Simor Ottó méltóságteljesen naiv nótáriusa, Mátrai Tamás képregénybe illő gonosz boszorkája, Csorba Ilona operai dívákat idéző Hekatéja. Külön élvezetes remeklés a híres Othelló-jelenet – Szabó Tünde és Gados Béla előadásában. Kedveskedően huncut komédiázás jellemzi főként Molnár Erika, Simon Mari, Juhász György, Horváth László Attila, Földi László, Stettner Ottó és Vajda János egy-egy jelenetét. A bohózatban fellépnek még a színház műszaki dolgozói, azt játsszák el, amit a valóságban is csinálnak, műhelyjátékuk szívderítően hiteles.

Szekrényesy Júlia

Élet és Irodalom