Kicsengetés

Simon Gray

KICSENGETÉS

(st. john stációi)

Fordította: Vajda Miklós

Rendező: VEREBES ISTVÁN

Simon Gray angol drámaíró 1936-ban született. A londoni egyetem Queen Mary kollégiumának tanára. Ahhoz az angol drámaírói csoporthoz tartozik, amelynek legismertebb képviselői Tom Stoppard és Christopher Hampton. Gray darabjainak jellegzetes témája az uralkodni vágyás, az elnyomás, valamint a homoerotika felé hajló bizonytalan szexualitás és a bűntudat ábrázolása. Az író tagadja, hogy munkái akár a politikáról, szexről, vagy az emberiség jövőjéről hordoznának üzenetet, őt csak az emberi karakterek érdeklik, mondja.

Első novellája 1963-ban látott napvilágot, később televíziós játékokat írt, míg egyiket visszautasították azzal, hogy túl „erős” ahhoz, hogy családok nézzék. Ekkor megírta első színdarabját, az Okos gyereket. Legtöbbet játszott darabjai: a Holland nagybácsi, a Befalazott nők, a Megrontott és a Butley. Ezekben mellbevágóan morbid fintorral jellemez. Kicsengetés című darabját 1981-ben, Harold Pinter rendezésében mutatták be, Londonban. Műve egy Cambridge-i magán nyelviskola tanári szobájában játszódik, ahol külföldieket tanítanak angol nyelvre. Központi alakja Quartemine, egy ügyefogyott agglegény, kétbalkezes tanár. A tanári kar többi tagja is csupa félbemaradt egzisztencia, sikertelen ember...

Seress (Pesti Műsor)

Díszlet-jelmez: T. J. V. I. STÚDIÓ

Színpadmester: BOLDIZSÁR ZSOLT

Világosító: ENGI GÁBOR

Fodrász: ÁTS GABRIELLA

Öltöztető: PILCSUK JÓZSEFNÉ, PATHLÁNÉ SIMON ÁGNES

Súgó: APJOK RODICA

Hangtechnikus: LAKATOS ZOLTÁN

Bútoros: KURUCZ ISTVÁN

Kellékes: VÉBER TÍMEA

Díszítők: PÁSZTOR ZOLTÁN, SIKTÁR ZOLTÁN

Ügyelő: KOVÁTS ISTVÁN

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Kritikák

Verebes István igen gondosan, minden apró részletre ügyelve állította színre a darabot, átgondoltan, jó tempóban, varázsosan szép környezetben a T. J. V. I. Stúdió tervei alapján. A hangulatos zene illeszkedik a melankolikus lemondáshoz. Kiválóak a színészek: leginkább a vendégként itt szereplő Gazsó György, aki megrázó alakítást nyújt e fiók-Ványa bácsi-szerepben. Pompásan illeszkednek saját szerepükhöz a többiek: Gábos Katalin, Pregitzer Fruzsina, Szigeti András, Felhőfi-Kiss László, Kerekes László. Végletesen szomorú ez a szép előadás, hisz fiatal emberek fejére mondatott ki az ítélet, a befejezettség, a kilátástalanság.

Azt kell mondanunk elismerőleg, hogy egész évadban komoly munka folyt, a színészeket sokat foglalkoztatták, többségük képessége legjavát adta, sokféle lehetőséget is kaptak tehetségük szinte mindenoldalú megmutatására. (Talán megemlíthető, hogy ha már a színház jutalomjátékokat, nagyon is személyre, színészre szóló darabokat választ – egyébként helyesen –, akkor Zubor Ágnes is megérdemelné, hogy őrá szabjanak egy előadást, jobban gondolhatnának az ő tehetségére is. Régebben őt nagyobb erőket megmozgató, tragikus mélységeket is megszólaltató szerepekben foglalkoztatták, most ezek a képességei mintha háttérbe szorulnának.) A színészek áldozatos munkáját értékelték országosan: Pregitzer Fruzsina és Bárány Frigyes állami kitüntetést kapott, s az évad végén a társulat tagjai különböző minőségű elismerésekben, jutalmakban részesültek. Azt hiszem, talán az a legnagyobb siker, hogy a közönség ismét szeretettel és kedvvel jár színházba, számít a jó produkciókra, és reméli, hogy a következő szezonban is így lesz. S mivel már a jövő évi műsorterv, szereposztással együtt olvasható a plakátokon, előre készülhetünk ezekre az új bemutatókra. Bizonyára nem csalódunk.

Margócsy Klára

Nyíregyházi Szemle

Bemutató: 1994. április 16.

Krúdy Kamara