Nyaralók

Makszim Gorkij

NYARALÓK

A Nyaralók a gazdagságról, az ízlésről, az emelkedett életszínvonalról szól. Salamon Suba László, a darab rendezője mondja Gorkij drámájáról: – A Nyaralóknak két olvasata is lehetséges. Az egyik szerint a darab arról szól, hogy a polgárság elszakadt a néptől. Gorkij mintegy ennek a kritikáját írja meg. A másik szerint a darab szereplőinek tragikomikus kapcsolata hordozza az írói üzenet lényegét. A Móricz Zsigmond Színház előadása – szándékom szerint – a második utat járja. Azokkal a gondolatokkal rezonáltam, amelyek személyes létünket, művészi létünket érintik. A nyaraló – a színészház. A nyaralók „lógnak a szeren”, megpróbálják bebizonyítani, hogy egy „végvári” színházban is érdemes jó előadást csinálni. A darabnak vannak mediterrán ízei, hangulatai. Ezekből is szeretnénk minél többet – a tél vége felé – a nézőkkel megéreztetni.

Nagy István Attila

Kelet-Magyarország

Díszlet: BÁLINT ÁDÁM m.v.

Jelmez: MIALKOVSZKY ERZSÉBET m.v.

Zeneszerző: DÉS LÁSZLÓ m.v.

Dramaturg: KOMPOLTHY ZSIGMOND

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Rendező: SALAMON SUBA LÁSZLÓ

Bemutató: 1986. február 18.

Kritikák

Az előadás remekül megoldott részei (pl. a második felvonás), s a színészi játék egységes hangneme jól mutatták a csehovi drámaépítkezés jellegzetességeit, hatását Gorkij drámájára. A piknik színpadi megjelenítése az egymás mellett futó, a másik ember sorsát olykor keresztező életutak megmutatásával nemzedéki rajzot is képes volt adni. Bárhová pillantott a néző, a színpadon mindenütt saját sorsukat élték a figurák megszólalásaikkal ugyanúgy, mint jelentéktelennek tűnő gesztusaikkal.

A népes szereplőgárdából nehéz kiemelni bárkit is. Safranek Károlyt a kiégett író szerepében láttuk. Egy pillanatra sem hullt le róla a pózoló ember álarca. Tetszett Gaál Erzsébet Kalerijája. A magánytól szenvedő nő misztikus – divatos – költői képekben tárja föl önmagát, tehetetlenségét. Gaál már a Bancbanusban megmutatta, hogy van érzéke a groteszk színpadi megjelenítéséhez. Varjú Olga Varvara szerepében visszafogottan játszotta el a lélek megrendülését, tartalmasabb élet iránti erőtlen vágyakozását. Julija (Saárossy Kinga) a flörtbe, Rjumin (Juhász György) az öngyilkosságba menekült a hiábavaló élet elől. Gerbár Tibor jólelkű öregembere alig ért valamit a szeme lőtt zajló eseményekből.

Nagy István Attila

Kelet-Magyarország