-
Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
ÖRDÖGÖK
(Jelenet két részben)
Színpadra alkalmazta: Kompolthy Zsigmond
Ez a dráma „istentől elhagyott világban” játszódik, de isten kivonulása még nem minden ember számára nyilvánvaló, nem mindenki számára adott tény.
Az ateista Kirillov így beszél istenről: „nincs, de van”; a vallásos Satov ezt mondja: „én hinni fogok Istenben”. Itt mindenki az eszmék megszállottja: Kirillov az öngyilkosságé, Satov az istené, Sztyepan Trofimovics a kultúráé, az esztétikáé. Még a részeges Lebjadkin kapitány is állandóan „hatalmas” gondolatokkal birkózik. Két tisztán látó főhős cselekszik egymás mellett párhuzamosan, Pjotr Verhovenszkij és Nyikolaj Sztavrogin. Az ő számukra isten halála már nem kérdés. Pjotr a hatalom megszerzésének megszállottja. Sztavrogin gondolatkísérleteket végez másokon és saját magán. Így válnak ők ketten is eszmehősökké, anélkül, hogy egyetlen nagy gondolathoz kapcsolnák egész életüket.
Mindketten realisták: Pjotr a főhősök közül az egyetlen túlélő, Sztavrogin pedig tudatosan követi el az „utolsó csalást a csalások végtelen sorában”: főbe lövi magát.
Részlet az előadás műsorfüzetéből
Dramaturg: VEND ANDRÁS
Segédrendező: RUDAS VALI
Rendező: SALAMON SUBA LÁSZLÓ
Bemutató: 1984. december 9.
Kritikák
Takarékosan berendezett, ám pompásan funkcionáló játéktéren pörgeti az Ördögöket Salamon Suba László rendező. Valójában egyetlen hatalmas rámpán... Két vége a fönt és a lent fizikai, de jelképes helyzeteit is sugalmazza:... A tetőre ácsolt emelvény, kalitkányi szoba pedig az abszolút csúcs: innen, mint valami magaslesről figyeli, irányítja, lesi és jelenti Verhovenszkij azt az ördögi politikai és eszmei-ideológiai bacchanáliát, amelynek éppen ő, a könyörtelen pártvezér az egyetlen túlélője. Nyilvánvalóan politikai és nem annyira személyiségdráma színhelye ez a díszlet...
A dráma és a rendező a rendszer működési mechanizmusára figyeltet. Egy irányító apparátus gyakorlati lehetőségeire, eszközeire. A gyakorlat filozófiai magjára, a közös bűn összetartó erejére. Ebben az előadásban az az út, az az eszköztár, az az elméleti háttér válik elsősorban hangsúlyossá, amely a közös bűn elkövetéséig vezet, azt előkészíti, bonyolítja, ideológiává emeli.
CS. Nagy Ibolya
Film, Színház, Muzsika