Ötödik frank

Friedrich Dürrenmatt

ÖTÖDIK FRANK

Rendező: BAGÓ BERTALAN

A példázat középpontjában a Frank család magánbankja áll: a „busásan jövedelmező és velejéig tisztességesnek” tartott pénzintézet valójában bűnszövetkezet, melynek tagjai arra büszkék, hogy a cég fennállása óta még egyetlen tisztességes üzletet sem bonyolítottak le. A „gyilkolunk és síbolunk” jelszavára folyik a sikkasztás, váltóhamisítás, zsarolás, s a történet végére a bank számláján több a hulla, mint a pénz. A bankárdinasztia ötödik tagjának gyengekezűsége miatt azonban az üzlet megindul a lejtőn, s a tagok a cég likvidálása mellett döntenek. A tervek szerint Franknak, majd feleségének megrendezett temetése után nyomtalanul eltűnne a bank „személyzete” meg a vagyona is. Az államügyészségre az adósság rendezése, a bandatagokra a gondtalan, tisztességes élet várna. Csakhogy Frankék titokban, álnéven nevelt gyermekei rájönnek szüleik kilétére, s ezzel új irányt vesznek az események: a fiú megzsarolja a bankot, majd apját a trezorba zárva átveszi az irányítást, húga pedig a prostitúcióra is építő intézmény „banki szajhájának” jelentkezik. Frankné, aki minden bűnét csak azért követte el, hogy gyermekei „jók és boldogok legyenek”, s „maradjanak tiszták Isten és ember előtt”, törekvései hiábavalóságával szembesülve feladja magát. Az államelnök azonban – lásd a Koldusopera királynői kegyelmét – államhitellel fedezi a bűnt, s megkegyelmez az asszonynak: „Ha néhány százmillióval kevesebb adósságod volna, és két tucat gyilkossággal kevesebb terhelné a lelkiismeretedet, szigorúan eljárnék feletted... De így? Meg kellene bolygatnom egész világunk rendjét.” A bank működik tovább, kezdetét veszi a legnagyobb gátlástalanság: a „brutális becsületesség”.

Mikita Gábor (Színház)

Díszlet: PAUER GYULA m.v.

Jelmez: VERECZKEY RITA m.v.

Zenei vezető: KAZÁR PÁL

Koreográfus: ATLASZ GÁBOR

Zenei konzultáns: DÉKÁNY ENDRE M.V.

Díszítő: IKTÁR ZOLTÁN

Világosító: MÓCSÁN ISTVÁN

Fodrász: SIMON SÁNDORNÉ

Öltöztető: VIRÁG KRISZTINA

Súgó: APJOK RODICA

Színpadmester: BOLDIZSÁR ZSOLT

Bútoros: KURUCZ LÁSZLÓ

Kellékes: ANDRÁSDI TIBOR

Hangtechnikus: HEGYI TIBOR

Ügyelő: KOVÁTS ISTVÁN

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Kritikák

A szerepjátszások színváltásait egyedül a bankárnét alakító Csoma Judit játékában figyelhetjük meg, a többiek beérik egyetlenegy színnel, gesztussal. A címszereplő Gados Béla csupán a bankigazgató tehetetlenségét érzékelteti. A Frank gyerekek, Kövér Judit és Mészáros Árpád megformálásában, infantilis, elkényeztetett tinédzserparódiaként hatnak, ami kétségessé teszi, hogy valóban képesek leleplezni és lekörözni szüleik bűnszövetkezetét. A „személyzet” tagjai közül Felhőfi-Kiss László a cégvezető szerepében Frankék legjobb – mégis félrevezetett – barátja helyett beijedt kistisztviselőt formál meg. Kerekes László rezzenéstelen tekintetű, komor személyzeti főnöke nyugodtabb a kelleténél – akárcsak a többiek. Alig-alig érzékeltetik a végnapjait élő intézmény vészhelyzetéből fakadó riadalmat, a még megmaradt koncért és az életben maradásért folytatott harc növekvő feszültségét, a lebukástól való félelmet. Egyre élesedő játszmák, fokozódó tempó helyett ritmuszavarokkal küzdő, kimért, komótos játékot láthatunk. A szöveg erőteljes meghúzásának köszönhető, hogy a kétfelvonásos produkció este kilencre véget ér.

Így hazaérve a néző még kényelmesen meghallgathatja a késő esti híradásokat – meglehet, hogy a mellbevágó pénzügyi hírek, a behízelgő modorú bankreklámok hatása nagyobb lesz, mint a színházban töltött estéé.

Mikita Gábor

Színház

Bemutató: 1995. december 16.

Nagyszínpad