Vőlegény

Szép Ernő

VŐLEGÉNY

(Komédia három felvonásban)

Rendező: CSEKE PÉTER

" A gazdagságot had ne mondjam bűnnek, hiszen annyian esnek bele ártatlanul a gazdagságba örökség vagy főnyeremény vagy szenvedélyes szorgalom révén. Betegségnek fogom föl a gazdagságot csakúgy, mint a szegénységet is kórság számba veszem, akár a tüdővészt vagy a rákot. A gazdagság lelki betegség. Némelyik eset olyan súlyos, azt a gazdagot irgalomból agyonlőném, vagy az őrültek házába záratnám, mert az ilyen beteget már nem lehet eltűrni a szabadon járó társadalomban."

Szép Ernő: Pénz

Jelmez: TORDAY HAJNAL

Súgó: KOVÁCS KATALIN

Ügyelő: KOVÁTS ISTVÁN

Segédrendező: KÓKAI MÁRIA

Kritikák

...A párharc Nyíregyházán kirobbanó dinamikával járt. Végig fortyogott az élet az egész színpadon, s ez a vitalitás le is nyűgözte a közönséget. Azt hiszem, Szép Ernő is ezt akarta megmutatni: hogy a lestrapált, fülledt, jobbra vágyó kispolgári családi berkekben hogy lobognak az élet lángjai. Mennyi szenvedély szorul benn és torzul el egy szegényes bérlakásban. A kispolgári családban folyton szurkál az agresszió, de ez a szurkapiszka a szeretetet is ébren tartja. A család az egyik főszereplője ennek a színműnek: „családi fészek” helyett jobb lenne a „családi kondér” kifejezést használni, úgy rotyog, fő szét és össze benne a közös élet. Az össze-, együtt- és egymás ellen játszást Nyíregyházán láttam elevenen tobzódni; jó kis „zri” volt ez Cseke Péter rendezésében.

A kótyagos fejű családfő figurája elég jól sikerült. A kivénhedt, össze-vissza hazudozó, kissé gyagya bohém, akit a család ki nem állhat ugyan, de azért mégis szívből szeret, Verebes István alakításában kedélyességgel, reflektált hülyeséggel telt meg. A hülye, aki tudja, hogy az, sőt még rá is játszik, önmagát karikírozza szinte... A mellékszereplők közül kiemelném Mészáros Árpádot Zoli szerepében; néhány gesztussal, nagyszerűen jelenítette meg a kajla, trampli, izzadós kamasz fiút.

Radics Viktória

Színház

Bemutató: 1998. március 21.

Nagyszínpad