Bach Zsófiát vendégművészként egyre többet láthatjuk a Móricz Zsigmond Színház előadásaiban. Legkedvesebb szerepei közül kiemelkedik Sheena a Családi játszmákból (amit beugróként vitt tovább) és Süni A padlásból. A színpad és a film egyaránt fontos számára, a szabadúszás előnyeit és hátrányait is megtapasztalta.
Budapesten a Marczibányi téri Kodály iskolába járt. Előbb a Városmajori Gimnáziumban tanult, végül a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában érettségizett. A Kaposvári Egyetem színművész szakán szerzett diplomát, majd a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. Szabadúszóként sokfelé játszik, a Vidám Színpad és egyéb független produkciók mellett most már színházunk is rendszeres játszóhelyei közé tartozik.
– Azt már tudom, hogy Bach Kata és Bach Szilvia nem rokonod. De mi a helyzet Johann Sebastian Bachhal?
– Apukám családfakutató önszorgalomból, így tudjuk, hozzá sincs közünk, a zenei vonal ellenére sem, ugyanis anyukám karnagy, az öcsém zenész, a színpadon énekes szerepeim is vannak.
– Milyen út vezetett a színésszé válásodhoz? Mikor érezted először, hogy ez a te pályád?
– Az enyém nem „tipikus” színésznő történet, hiszen nem állíthatom, hogy már pici koromtól erre a pályára készültem. Tizenkét éves lehettem, amikor egy barátnőm, aki már oda járt, elhívott Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójába. Kicsit szorongó típus vagyok – enyhítésén igyekszem dolgozni –, de most már sokkal kevésbé, mint tizenévesen. A drámastúdióban éreztem először, hogy amint kiállok a színpadra, elmúlik az izgulás. Ott nincs lámpalázam, inkább annak az ellenkezője, nagyon furcsa módon azt éreztem, s ez a mai napig így van, hogy a színpadon feltöltődöm. Remélem, így is marad. Számomra a szereplés terápiás hatású.
– A Földessy Stúdió után egyenes út vezetett az egyetemre?
– Még elmentem a Szivárvány Színiiskolába, ami sajnos azóta már nincsen, ott találkoztam Medgyesi Marika nénivel, akit nagyon-nagyon szerettem, rengeteget segített nekem. Igazi nagy színész, Ruttkai Éva pályatársa.
– Már egyetemistaként több helyen felléptél.
– Az első év után megkaptam Julikát a Liliomból Veszprémben. Utána felkerültem a Radnótiba egy kis szerepre a Párnaember c. darabban, amit Szikszai Rémusz rendezett. Imádtam, meghatározó élmény volt pici főiskolásként a radnótis óriás színészekkel dolgozni. Utána a Pesti Színházban játszottam a Szentivánéji szexkomédia című darabban, majd a Pécsi Nemzeti Színházban és az RS9 Színházban is felléptem. Az ötödik év végére kerültem Pécsre, gyakorlatra, oda le is szerződtettek. Fölöttébb tanulságos év volt, igazán hálás vagyok, mert nagyon szép feladatokat kaptam. Például az Ármány és szerelemben Luise Millert; a Pokoli puncs-pancs mesejátékban Miaurcella di Maurót, az ügyefogyott macskát. A drámától a musicalen át az abszurd vígjátékig mindent megtapasztalhattam. A tanulási folyamatomnak tanulságos és nehéz, de kihagyhatatlan időszaka volt a pécsi, azt hiszem, ott tanultam legtöbbet. Sok rendezővel dolgoztam, például Rudolf Péterrel, Méhes Lászlóval, Paczolay Bélával, Czukor Balázzsal. Különböző emberek mind vérmérsékletben, mind stílusban. Ez is izgalmas volt. Emlékezetes még az egyetemen a Szabó Istvánnal való munka, ami egész elképesztő volt. Az ő csendes, nyugodt, de iszonyatosan határozott stílusa azonnal beállítja az ember lelkét a csúszda tetejére, ahonnan csak le kell csúszni. Szász Jánossal a balatonboglári tábor és a Woyzeck ugyancsak remek munka volt, Babarczy Lászlóval dolgozni pedig nagy szerelem.
– Az önálló estet akartad vagy megtalált?
– Selmeczi Bea dramaturg és író ötlete volt egy est Nemes Nagy Ágnesről, amit Dézsi Fruzsinával állított össze Ne csukd be még vagy csukd be már címmel. A költőnő amerikai naplója köré épül, versekkel, interjúkkal, levelekkel és esszérészletekkel tarkítva. Nem szereplő vagyok az előadás során, hanem ő, egy ember, aki itt élt közöttünk. Olyan szinten éreztem a spirituális összeköttetést, az ő személyét, mintha ott lenne velem, amikor beszélek. Nagy menet, mert 50 percig folyamatosan be nem áll a szám, de szeretem.
– Nyíregyházán mikor mutatod be?
– Szívesen, bármikor, ha lehetőséget kapok rá!
– Hogyan kerültél a Móricz Zsigmond Színházba?
– Halasi Dániel szakmai barátom – ha fogalmazhatok így –, bár annyira nem ismertük egymást, de mindig volt egy kapocs köztünk. Azt éreztem, nagyon egy az ízlésünk. Pécsen a Bábszínházban rendezett, ahol voltak barátaim, ott említettem neki, hogy szabadúszóként nagyon szívesen dolgoznék vele. Eltelt néhány év, amikor megkérdezte, ráérek-e. Aztán telefonon hívott Horváth Illés, a színház művészeti vezetője, hogy lenne itt egy szerep számomra A Szépség és a Szörnyeteg című előadásban, amit Dani rendez. Tényleg leszállt az égből az áldás. És mint a kés a vajban, úgy ment itt minden. Ez maga a csoda, álomkollégákkal. Közben átvettem a Családi játszmákban Sheena szerepét, majd bekerültem a Nők az idegösszeomlás szélén című produkcióba is.
– Nyíregyházán eddig a Családi játszmák a kedvenc?
– Sheena remek szerep, de Süni azért nagyon ott van... Nem tudok választani a kettő között.
– Szabadidőben, azon kívül, hogy futsz a futópadon, mi a kedvenc foglalatosságod?
– Tanulom a családállítást, mert terapeutának-konzulensnek (is) készülök. Nagyon szeretek a budai hegyekben sétálni, hiszen ott nőttem fel, emellett zenét hallgatni és főzni. Elég speciális kajáim vannak, mert nem eszem húst, csak halat. Jógázom is, mert azok a pózok iszonyatosan egészségesek, és már jól kipróbáltak. A gerincnek nagyon előnyös, a méregtelenítésre isteni. Érzi is az ember teste, remek dolog. Nagyon szeretek színházba, koncertekre járni, mert kultúrahabzsoló vagyok. Szívesen megyek éttermekbe is.
– Tíz év múlva hol tart Bach Zsófia és mi szeretne lenni?
– Családállító konzulens, színész, meg lehet, hogy más is – még nem tudom, formálódik. Azt érzem, hogy a pályatársaimnak kellene valamit kitalálni, ami segít azt a rengeteg kihívást, érzelmet menedzselni, amivel napi szinten szembe kell nézzünk. Karban kell tartani a lelkünket, hogy bírjuk a strapát. A magánéletet illetően tíz év múlva családos, gyermekes anya szeretnék lenni.
(Szerző: Kováts Dénes)
