Rómeó és Júlia Nyíregyházán, modern köntösben
Horváth Illés 2019-ben lett a Móricz Zsigmond Színház művészeti vezetője, 2025 decemberétől viszont már a Thália Színház stratégiai igazgatója. Most – 11. itteni rendezéseként – a Rómeó és Júliát állítja színpadra Nyíregyházán, bemutató február 28-án.
A Rómeó és Júlia ugye nem a hattyúdalod Nyíregyházán?
Annyira nem látok előre, hogy pontos választ tudnék adni a kérdésedre, de a következő évadban biztosan nem rendezek itt. Persze remélem, hogy a jövőben adódik majd rá alkalom, mert mégiscsak hat évet töltöttem el a teátrumban művészeti vezetőként. Azt megelőzőleg is előfordultam itt vendégként: színészként a Don Carlosban, utána jött első nyíregyházi rendezésem, a Macbeth. Ha ezeket is belevesszük, akkor elmondható: hosszú időintervallumot, sok évet, évadot ölel fel az a – pályámat nagyon meghatározó – időszak, amit a Móricz Zsigmond Színházban megéltem. Ebből fakadóan, habár most másfelé visz az utam, nagyon bízom benne, hogy ahogy fogalmaztál, a Rómeó és Júlia nem a hattyúdalom abban az értelem, hogy ténylegesen utoljára fordultam volna itt elő.
Téged ismerve úgy gondolom, nem hagyományos Rómeó és Júlia készül. Mi a szándékod, víziód, milyen előadást várhatunk?
Modern közegben fogjuk megjeleníteni a shakespeare-i szöveget, tehát nem reneszánsz kosztümökben és nem a történet eredetileg megírt közegében és korában. Ez természetesen nem az első ilyen eset, hiszen a Rómeó és Júliának számtalan olyan színpadi és filmes feldolgozása volt, amelyik ezt a módszert választotta a megjelenítéshez. A mostani világba helyezés nem csak esztétikai döntés, hanem egy kulcs ahhoz, hogy közel kerüljön a mai, és főleg a mai fiatal nézőkhöz. Napjainkban nagyon nehéz a klasszikus szöveget befogadni. Nemes egyszerűséggel azért, mert ma már képi kultúrában élünk. Annak idején, amikor ezek a színdarabok íródtak, tehát Shakespeare korában, nem használtak látványos díszleteket. Szinte üres színpadon adták elő ezeket a bonyolult költői szövegeket, ezért is vannak tele annyi leírással arra vonatkozólag, hogy mit látunk, hol vagyunk, mit képzeljenek el a nézők, hiszen az ő fantáziájukra volt bízva a körítés. A színháztudomány szókulisszának nevezi ezt a jelenséget.
Na, de azóta nagyon megváltozott a világ, az élet, és teljesen mások a technikai feltételei egy színházi előadásnak. Ebből fakadóan nagyon sok esetben nincs szükség ezekre a hosszadalmas körülírásokra. Erre már a példányszerkesztésnél is igyekeztem odafigyelni: ahol nem szükséges még két kört beletenni a monológba, ott lehetett rövidíteni azért, hogy megtartsuk a néző figyelmét, ne veszítse el türelmét, vagy egyszerűen ne tévedjen el ezekben a költői képekben.
Természetesen nagyon sok olyan kulturális utalás is van a szövegben, ami egy korabeli néző, vagy későbbi olvasó számára evidenciaként hatott, egyszerűen hozzá tartozott az általános ismereteihez. Ezek a mai néző számára idegenebbül hatnak, nem reflexszerűen ért meg egy-egy allegóriát vagy mitológiai hasonlatot. Ügyelni kell tehát, hogy a szöveg interpretálása élvezhetővé tegye az előadást. Ez nálam mindig elsődleges cél. Olyan környezetet, olyan látvány- és hangzásvilágot, olyan értelmezést kell adni ennek a régi színdarabnak, amely klasszikussága mellett semmit sem veszít a fiatalosságából, lendületéből, energiájából és végzetességéből. A történet maga a mai napig elementáris, nem véletlenül. Érdekessége, hogy nem Shakespeare találta ki, hanem találta valahol az olvasmányélményei között. Rájött: ez egy olyan sztori, amit jól ki lehet bontani. Most mi is ezt csináljuk az ő szövegével. Tovább éltetjük a történetet, ami önmagában abszolút konvertálható mai környezetre, az érzések a ma emberének érzései is lehetnek, magának a történetnek a felszíni alakulása, az akció, a krimi, a szerelem, a szenvedély, a gyilkosság, a megbánás és a megváltás része is mind-mind átélhető. Ezek olyan fordulatok a cselekményben, amelyek, akár csak egy hollywoodi forgatókönyv, tökéletesen izgalmasak és élők. Mindez azzal a nagyon rétegzett irodalommal, amelyben Shakespeare alkotott.
Varró Dani fordítását választottad. Miért?
Varró Dani elképesztő virtuózitással bíró magyar költő, aki nagyon-nagyon szellemesen és frappánsan bánik a szavakkal. Ha mondhatom így, Dani a magyar nyelv zsonglőrje, artistája, akinek a szövege egyrészt friss, és segíti az érthetőséget, másrészt nagyon-nagyon szellemes. Ad a shakespeare-i szövegnek egy olyan réteget, amely jól használja ki a magyar nyelv választékosságát, szarkazmusát és humorát. Kiváló fordítás az övé, és örülök, hogy ezt választottuk.
Számodra mi a Rómeó és Júlia lényege, mondanivalója?
Mindig nagyon nehéz egy ekkora történetet egy mondatra, vagy egy üzenetre, egy megfejtésre redukálni. De ha lebontom a legapróbb építőkövéig: a Rómeó és Júlia a szerelem és a halál dualizmusáról szól. Arról, hogy vannak fiatalok, akik halálosan – nem véletlen egyébként ez a szófordulat, és milyen érdekes, véletlenül mondtam – egymásba szeretnek. Ők tényleg halálosan szerelmesek egymásba. Nem követek el nagy spoilert, ha elárulom, igen, halál a vége ennek a történetnek. Engem leginkább az foglalkoztat, miért alakul így, miért van, hogy ez a két dolog (szerelem és halál) ilyen módon összekapcsolódik az életükben, s miért történik velük, ami történik. Ez a két ártatlan, csodálatos fiatal ember, akik őszinték, nyíltszívűek, szépek, a szerelmet, mint az élet legmagasabb rendű megnyilvánulását, két ellenséges család sarjaiként kell átélniük, noha a szerelmük lehetne a béke eszköze is. Éppen ezért azt is vizsgálni szeretném, hogy ez miért nem sikerül, s miért olyan következményekkel jár, amilyenekkel.
A főszereplők?
Mosolygó Sári személye több szempontból is kompatibilis Júliával, nagyon értelmes és jó szellemű lánynak tartom amellett, hogy szép, érzékeny és tehetséges. Mindezek a tulajdonságok jól jönnek Júlia megformálásához, hiszen nagyon érett, felnőtt, különleges szerep, amihez passzol Sári személye. A Rómeó lesz szerintem Kerék Benjámint igazán mély integrálódása a társulatba, mert az a színész, aki egy ilyen volumenű szerepet el tud játszani, az letette a névjegyét az asztalra, azaz megérkezett. Számára ez nagyon jó lehetőség, remélem, élni tud vele.
(Szerző: Kováts Dénes)
