Bárány Frigyes előadásaiból láthattak részleteket a vendégek, miközben a színház művészei egykori pályatársukra emlékeztek
Fotó: Kelet-Magyarország/Sipeki Péter
Egy óra, egy szemüveg, egy pár cipő, a Biblia, rengeteg előadásfotó, és az elismerések, amelyek Nyíregyháza díszpolgárának, a Jászai Mari-díjas színészművésznek, a Móricz Zsigmond Színház alapító és örökös tagjának szólnak. A szeretett és nagyrabecsült Frici bácsi, Bárány Frigyes tavaly áprilisban 93 éves korában hunyt el, a tiszteletére a Szindbád Rendezvénytérben szerdán emlékkiállítás nyílt.
Bárány Frigyes személyes tárgyai is láthatók a kiállításon
Fotó: Kelet-Magyarország/Sipeki Péter
Bárány Frigyes példakép volt
– Már a halálakor megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk az emlékét az emberi és művészi nagyságához méltó, s maradandó módon megőrizni – mondta Kirják Róbert, a nyíregyházi teátrum igazgatója és hozzátette: ennek jegyében nevezték el Bárány Frigyesről a művész stúdiót és ezért hozták létre ezt a kiállítást, ami az évad végéig biztosan látható a Szindbádban.
Bárány Frigyes papnak készült, majd vállalati grafikusként dolgozott. Színi tanulmányait Makay Margitnál végezte, 1957-től 1960-ig az Állami Déryné Színház tagja volt. Játszott a József Attila Színházban, Debrecenben, Győrben, Szolnokon, Pécsett, 1981-ben lett a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja. Az országos ismertséget Az aranyember hozta el számára: a filmben Kacsuka kapitányt alakította. Közel négy évtizeden át szerzett a nyíregyházi nagyérdeműnek emlékezetes perceket, művészeti tevékenysége bekerült Nyíregyháza értéktárába is. A Móricz Zsigmond Színházban 157 darabban játszott, és bár 1990-ben nyugdíjba vonult, aktív maradt ezt követően is. Klasszikus és kortárs darabok egész sorában aratott szakmai és közönségsikert, kollégái számára pedig, lehettek idősebbek vagy fiatalok, követendő példa volt az itt töltött évtizedek alatt – mesélte róla az igazgató, aki Bárány Frigyes hitvallását is megosztotta a vendégekkel. – Frici bácsi szerette Nyíregyházát, úgy érezte itt magát, mintha itt született volna. Azt vallotta, hogy a színház az egyetlen helye, ahol az ember találkozhat az emberrel. Hitt abban, hogy a színháznak mindig van jövője – tette hozzá Kirják Róbert.
Bárány Frigyes-emlékkiállítás a Szindbádban
Fotók: Sipeki Péter
Fontos tanulságok
Rák Zoltán, a teátrum művésze abban a szerencsés helyzetben volt, hogy éveken át egy öltözőben volt Frici bácsival, akitől nagyon sokat tanult, s akinek a történeteit, tanácsait egy külön füzetben gyűjtötte össze – néhányat ezek közül elmesélt.
Az egyik fontos tanulság, amit mindig szem előtt tart, hogy egy darab nem attól bukik meg, amit kihúznak belőle, hanem attól, amit bennehagynak, s hogy mindig meg kell várni, amíg az angyalok súgnak a színésznek.
Horváth László Attila, aki számtalan előadásban játszott együtt Bárány Frigyessel, a Talán eltűnök hirtelen című verssel emlékezett egykori pályatársára, Kuthy Patrícia, Horváth Margit, Kosik Anita és Illyés Ákos pedig Sztevanovity Zorán Játssz még című dalát énekelték el, miközben a háttérben fotók és filmbejátszások idézték a nagyszerű művészt, aki az utolsó képkockán meghajolt a közönség előtt. Évtizedeken át pedig ezt tette a szakma és a közönség: meghajolt Bárány Frigyes nagysága előtt.
(Forrás: Száraz Anita, szon.hu)
