Régi motoros már a Móricz Zsigmond Színházban Tóth Zolka, aki 1993-ban mint stúdiós kezdett teátrumunkban, s 2000-ben lett a társulat tagja. Jó néhány szerep és emlékezetes alakítás fűzõdik nevéhez. Ebben az évadban négy premierje lesz.
Volt ő Majomkirály, hulla, Jacob és Bóni gróf, szívesen játszik gyermekdarabokban és komédiákban, nagyon szereti az operettet. Élete legnagyobb színházi élményének az Õrült nõk ketrecét és a Csárdáskirálynõt tartja, de ide sorolja az Oz, a Liliom és A balekbeli szerepeit is, ezekben érezte leginkább a közönségsikert – ami számára a legfontosabb. Most Woody Allen bõrébe bújik a Játszd újra, Sam! címû elõadásban, s õ az Oroszlán (váltott szereposztásban) az Oz, a nagy varázslóban.
– Kezdjük az Anconai szerelmesekkel. A próbafolyamat elõtt azt mondtad, nagy kihívás, érdekes feladat lesz Puskás Tivadar szerepében, illetve a korábbi sikerdarab szereplõi után kiállni a színpadra. Elégedett vagy a fogadtatással?
– Ó, maximálisan! Bevallom õszintén, féltem kicsit, hiszen a korábbi felállásban akkora közönségsiker volt, hogy egyedülálló módon jóval több mint százszor játszották tizensok éven át. Imádta a közönség, mindig telt házzal ment. Elõször azt hittem, ismét a korábbi szereposztással adjuk elõ, de a tavalyi szerzõdtetési tárgyaláson kiderült, hogy nem, más szereplõkkel, más rendezõvel állítjuk színpadra. De hála a jóistennek, a négy szabadtéri, majd az eddigi két nagyszínpadi elõadásunkat is telt ház elõtt játszottuk, nagy sikerrel. Úgy érzem, szereti a közönségünk.
– Jöhet az újabb száz-kétszáz elõadás!
– Reméljük így lesz!
– A múltkori beszélgetésünk során azt mondtad errõl az évadról: „nagyon régen voltam gyermekdarabban, most kettőben is leszek, az egyik a szívem csücske, kedvenc szereppel.” Gondolom, ez az Ozban az Oroszlán.
– Igen, most is nagyon jól érzem magam oroszlánként. Annyi talán a különbség, hogy észreveszem a tizenegy év korkülönbséget. De jólesik.
– Most már erőteljesebb oroszlán vagy.
– Igen. Régen is nagyon szerettük ezt a mesét, rendszeresen mondogattuk vezetõinknek, hogy jó lenne felújítani. Szerencsére ezúttal meghallgatásra talált óhajunk.
– Mostani beszélgetésünk fókuszában a Játszd újra, Sam! címû elõadás áll, az interjú a most még elõttünk álló premiert követõen jelenik meg. Milyen a viszonyod Woody Allennel?
– Jóban vagyunk, minden héten beszélünk... (nevet)
Nagyon szeretem a korai és a késõbbi filmjeit is, különös világ jelenik meg bennük. Woody Allen humora sem mondható hétköznapinak, kifejezetten kedvelem.
– Nem a hagyományos bohózat poénokra kell számítani, ez kétségtelen. Persze ez egyáltalán nem baj, sõt! Szerinted vevõ lehet erre az intellektuális humorra a közönség?
– Kétségtelen, rá kell kicsit vezetni õket. Igyekszünk. Remélem, hogy minden korosztály szeretni fogja, van miért, bár szerintem az igazán értõ közönség a 40–70-es éveikben járó nézõink lesznek.
– Láttad a filmet?
– Természetesen.
– Nagyon más lesz a színpadi elõadás?
– A filmes lehetõségek nyilvánvalóan nagyobbak, tágabbak, ott a helyszínek változtatása sokkal egyszerûbb. Itt egy térben kell megcsinálnunk az összes jelenetet és mindegyik helyszínt. Amúgy szerintem az elõadás nem tud nagyon más lenni. Persze nem is kell.
– Egyértelmûen a tiéd a fõszerep. Lubickolós?
– Valóban az. Még nem lubickolós, de van másfél hetünk a bemutatóig. Folyamatosan kattognak a fogaskerekek: mi után mi jön, szöveg, mozgás, satöbbi. De remélem, hogy a jövõ hét végére kialakul, és lubickolóssá válik. Nem biztos, hogy a bemutatóra – mert a premierláz, meg az izgalom benne van az emberben –, de remélem, néhány elõadás után teljesen magamévá teszem, és akkor már élvezni is fogom.
– Feleségeddel, Széles Zitával újra együtt játszhattok, ami kedvetekre való. Szerepetek szerint még egymásba is szerettek. Ez így egy különleges páros kettõtök részérõl?
– Igen, mindenképpen. A darabban a legjobb barátom felesége, ez is pikáns benne.
– Különlegesebb ez a színpadi együttlét, mint a Bolha a fülbe elõadásban?
– Igen. Itt nagyon egymásra vagyunk utalva, mert van két nagyjelenetünk, amikor szinte csak ketten kerülünk fókuszba.
– Otthon is próbáltok, beszéltek róla?
– Persze, folyamatosan szövegezünk, ötletelünk, mit lehetne még és miként, hogy még jobb legyen a jelenet és az előadás. Sajnos ez nem olyan, mint például egy üzemben, ahol amint leveszem a munkaruhámat, azzal véget is ér, magam mögött hagyhatom a munkát. Itt mindig hazavisszük. Mi most már négy hete a Játszd újra, Sam! próbafolyamatában élünk.
– Horváth László Attila, a darabbeli Humphrey Bogart mesélte, hogy az ő szerepét a színházakban is többnyire filmrészleteket vetítve jelenítik meg, itt viszont hús-vér emberként láthatjuk szellemalakját. Ez a te szempontodból is nyilván másabb, mintha csak bevetítenék, ugye?
– Szerintem sokkal jobb, s még érdekesebb.
– Tudsz már valamit a Házassági leckék középhaladóknak című elõadásról?
– Semmit! Nem ezen jár most az agyam. Annyit tudok, hogy négyen leszünk benne, és Guelmino Sándor rendezi. November elején kezdjük a próbafolyamatot, december 13-án, pénteken lesz a bemutató.
– A másik gyermekdarab, a Rumini tükörszigeten is odébb van még.
– Azt hiszem, januárban kezdjük, február elején mutatjuk be.
– Szépen be van osztva, ezúttal nem nagyon csúszik egybe a próbák sora.
– Tavaly volt az egymásba csúszós évadom, elkezdtem augusztus 7-én, utána egymást követték az új próbafolyamatok. Pénteken vagy szombaton bemutató, hétfőn az új darab próbája... Így ment ez február 23-ig, a Don Juan premierjéig.
– Most az újak mellé átjött erre az évadra az Életrevalók, az Anconai szerelmesek, sõt, az Oscar is, így ezekben is helyt kell állnod.
– Igyekszem.
– Viszonylag kevés szereplõt mozgató darabokban játszol. Ez jó a színésznek, mert több, erõteljesebb színpadi jelenléte van?
– Igen. Mindenképpen jobb, ha a színész dolgozik, mintha nem. A sok kis szerep sem rossz, az Életrevalókat és a Don Juant azért is szerettem. Ugyan velejárója a sok öltözés, de ott több figurában is meg tudja mutatni magát az ember.
– Szerinted a mostani jó évadod lesz?
– Úgy néz ki, igen.
(Szerzõ: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
