A vidéki városok közül Szolnok után, ahol pályakezdő éveit töltötte, Nyíregyházán játszott a legtöbbet Mucsi Zoltán, aki szeret idejárni. Nem véletlenül, hiszen bármilyen előadással érkezik, mindig telt ház várja – s nem csak a VIDOR Fesztiválon.
Nagyszerűnek tartja a VIDOR-t, ahol számos nagy sikert aratott, több díjat is elnyert, például 2005-ben a legjobb férfi alakításért járó ARLECCHINO-díjat a Mulatság című darabban nyújtott alakításáért; vagy a PIERROT-díjat, amit a legjobb kamaraszínházi előadásért érdemeltek ki a Nézőművészeti Kft. Leenane szépe című előadásáért. Nagy elismerésként élte meg 2000-ben a HYPPOLIT-, azaz az életmű-díjat. Ekkor az Eleven éjszaka című darabban láthattuk, amely a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné Színház közös előadása volt.
Novemberben többször is Nyíregyházára vezet az útja, önállóan az Egy életem című stand uppal a Nagyszínpadon lép fel 21-én, míg az Elem (T. M. emlékére) előadásban négy alkalommal is a Krúdy Kamarában.
– Az Egy életem Nyíregyházán is sikerprodukció, hiszen november 21-én már harmadik alkalommal adja elő a Móricz Zsigmond Színházban. Összesen hányadiknál tart?
– Úgy hatvanöt-hatvannyolc előadás ment le eddig belőle.
– Szereti?
– Persze, hogyne szeretném. Országszerte sok helyen voltam már vele, mindenütt telt ház előtt. Természetes tehát, hogy szeretem, s úgy tűnik, a közönség is.
– Ez legalább olyan fontos.
– Hát persze, hiszen ha nem szeretnének, akkor nem működne.
– Amikor Lévay Balázs megkereste az ötlettel, mit válaszolt?
– ő akkor már dolgozott ezzel a témával Grecsó Krisztiánnal, és azt mondta nekem, szeretné, ha velem is készülne egy est. Azt feleltem, még nem csináltam ilyet, de vágjunk bele, próbáljuk meg. Aztán lesz, ami lesz.
– Miként, mi alapján jött létre a produkció?
– Elkezdtünk kijelölni pontokat, olyan témákat, amelyek érdekesek lehetnek, illetve amelyekről nem nagyon beszéltem eddig. Kerestük a határvonalakat: meddig lehet elmenni, mi az az életemből, ami a nyilvánosság előtt elmondható, amit kiad magából az ember, hiszen csak egy-két szelete tartozik a nagyközönségre. Így alakult ki a téma, amit most játszom: van benne humor, van benne pici vallomás, pici szelet a családról, a színházról, rajongókról, meg egyáltalán: mindenről.
– Mindig ugyanúgy és ugyanazt meséli el, mintha egy színdarabot mondana el?
– Itt-ott azért változik, mert reflektálok a közönség reakcióira is, és abból humoros helyzetek szoktak kialakulni.
– Mit gondol, miért kíváncsiak Önre, az Ön életére az emberek? Mit adhat nekik ez az est?
– Mondhatnám azt, hogy nem tudom. A másik meg, hogy valószínűleg szeretnek, vagy szeretik, amit belőlem ismernek, és kíváncsiak, hátha többet tudnak meg. Meg talán remélik, hogy lesz egy kis humor az esten.
– Ha Nyíregyházán lép fel, bármilyen előadásban – bár szerintem másutt is hasonló lehet a helyzet – pillanatok alatt elfogynak a jegyek. Fürdik a népszerűségben?
– Hát nem szomorkodom emiatt. Természetesen örülök neki, hogy kedvelnek. Megjegyzem, Szolnokon 15 évig voltam társulati tag, nyilván vidéken ott szerepeltem a legtöbbet, de utána Nyíregyháza jön a sorban, majd Debrecen, Pécs. Nyíregyházán még 1994-ben vendégként szerepeltem a Marat halálában, nagyon sokszor megfordultunk a VIDOR Fesztiválon, jó néhány előadásunk volt a Nagyszínpadon és a Kamarában is. Hamarosan megyünk az Elem című Háy János produkcióval, amit Bérczes László rendezett, és bérletes vendégelőadásként játsszuk majd Nyíregyházán.
– Erre rögtön visszatérünk, de még érdekelne, szívesen áll-e egyedül színpadra, mint az Egy életemben?
– Azzal áll szívesen az ember színpadra, amiről azt gondolja, hogy érdeklődésre tart igényt, vagy esetleg van egy kis tartalom is benne. Az Egy életem ezek közé tartozik.
– Akkor térjünk át az Elemre, amely az Ördögkatlan Fesztivál és a Szkéné Színház közös produkciója. Miről szól ez a színdarab, amelyben Kerekes Éva a partnere, és zenészként Rozs Tamás lesz még jelen a színpadon?
– Az én meglátásom szerint sok mindenről szól. A párkapcsolatról, arról, milyen együtt lenni valakivel sok éven át, a párkapcsolatban felmerülő problémákról, az elmúlásról, de akadnak tréfás helyzetek is, tehát humorral van vegyítve. Szerintem nagyon szép előadás.
– A nemrég elkezdődött évad milyennek ígérkezik az Ön számára? Tavaly azt mondta, hogy a szeptember-októbere nagyon zsúfolt, noha máskor sincs munka nélkül.
– Most is így történt. Már volt egy bemutatóm szeptember huszadikán az Átriumban: a Keresztes Tamás rendezte Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című kortárs dráma, a Delta Produkció égisze alatt. Ezt követően márciusban kezdek próbálni egy újabb előadást.
– Ebben az évadban is huszonsokat játszik havonta?
– Általában húsz fölött minden hónapban, huszonkettő-huszonnégyet.
– A vidéki fellépések okán sokat utazva...
– Ebben a fiatal korban még bírja az ember.
– Mondott már nemet felkérésre?
– Ha mondtam, akkor az elfoglaltság miatt volt.
– Fradi-szurkolóként most hogyan érzi magát?
– Hát nem a legjobban, ha a tabellára nézek, de még sok van hátra. Majd meglátjuk, hogyan alakul a végére.
– Sikerül személyesen, a helyszínen is drukkolnia?
– Ritkán, de ha mód van rá, akkor természetesen kimegyek. Két fanatikus fradista társ csatlakozik hozzám, ha teheti, mindkettő nyíregyházi kötődésű: Gados Béla és Thuróczy Szabolcs, no és a gyerekek közül is társul valaki.
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
