A népszerű színésznő ötéves korától szerepel, eleinte reklámokban. Nyolcévesen a Doktor Zsivágó című darabban lépett színpadra, 2010–2018 között Holman Hanna karakterét alakította a Barátok közt című sorozatban, azóta újabb folytatásos tévéfilmekben láthattuk/láthatjuk színházi szerepei mellett.
– Tavaly nyáron a Szindbád-beli Ki vagy Marilyn előadásod elött beszélgettünk. Akkor azt mondtad, a Játszd újra, Sam! és az Aranylakodalom ad majd neked feladatot Nyíregyházán. Ehhez képest láttunk a Nõk az idegösszeomlás szélénben és a Yermában is, kamarabérlet keretében pedig játszod a Marilynt. Menet közben jöttek az új feladatok?
– Igen. Az Aranylakodalom miatt szerződtem vendégként Nyíregyházára, de hamar kiegészült a Játszd újra, Sam! és a Nők az idegösszeomlás szélén előadásaival. Ezeknek is köszönhetően tudtuk a tavalyi VIDOR Fesztiválon már bemutatkozott Ki vagy Marilynt elhozni, végül a Yerma egyik nőalakja lett az ötödik, már tavaszi felkérés, ami – megmondom őszintén – váratlanul ért, de nagyon örültem neki.
– Vegyük sorra! A Játszd újra, Sam!-ben hat különböző karaktert formálsz meg. Ez kihívás, nehézség vagy játékosság?
– Szerintem színészileg nagyon izgalmas feladat, ha ilyen sok szerepet játszhat az ember, noha gyors váltásokat igényel. Nem sok előadásban nyílik erre lehetőség, ha az ember nem skizofrént vagy hasonló figurát játszik. Komoly háttérmunkát és pontos logisztikát igényel technikailag is a gyors öltözések kivitelezése.
– A Yermában te vagy a „második fiatalasszony”. Bár drámai elõadás, a te szereped szerintem egy életvidám nő. Kedvedre való?
– Igen. Én alapvetően nagyon szeretem a Yermát. Azon túl, hogy imádok Nyíregyházára jönni, óriási logisztikát igényel a családtól az itteni munkám, mert a bázisunk Budapesten van. De egyrészt nagyon különleges számomra, hogy együtt játszhatok a kisfiammal, másrészről pedig kifejezetten örülök, hogy egy dráma szereplője lehetek. Azért is vártam a próbafolyamatot, mert Keresztes Attila rendezte, akiről már nagyon sokat hallottam a kollégáktól, mindenki ódákat zengett róla, mind emberileg, mind szakmailag.
– A kisfiad, Kovács Zétény Bertalan az egyik gyermekszereplő. Hogyan élted meg színésznő-anyukaként?
– Nyáron lesz hétéves, nagyon izgultam miatta, érte, annak ellenére, hogy tudtam, abszolválni fogja a feladatot. Sokkal jobban izgultam, mint magam miatt. Az az igazság, hogy õ sokkal kevésbé parázott, mint én. Van olyan szöveges jelenete, amikor egyszerre vagyunk a színen, de nem nézhetek rá. Számomra nagyon szép és izgalmas, hogy egy darabban szerepelünk. Természetesen meghatározó emlék marad számunkra a Yerma, annyi bizonyos.
– Aranylakodalom. Azt mondtam Nagy Sanyinak, a rendezőnek, hogy Nyári Diának könnyű a dolga, talán be sem kell járnia próbára, mert ugyanezt a szerepet játssza a Játékszínben...
– Ez egy nagyon nehéz próbafolyamat, mert sokat játszanak a kollegák, Sanyi és én is, jól össze kellett hangolni. Én, ha holnap lenne a bemutató, sem lennék kétségbeesve, hiszen a Játékszínben minden héten játszom ezt a szerepet, tehát aktívan benne vagyok, de a kollégák miatt fontos ott lenni a próbákon. Talán érthető, hogy számomra nem ez a próbafolyamat rejtegeti a legtöbb kihívást. Ami újdonság, hogy valószínűleg más ruha lesz rajtam.
– Szerinted mi lehet az Aranylakodalom várható sikerének a titka?
– Az, hogy az emberek szórakozni szeretnének, jön a nyár, s talán egyre kevésbé vágyik a lelkük arra – az enyém biztosan –, hogy mély drámát nézzenek. Az Aranylakodalom nevettetni tud, ez nagyon fontos.
– Ki vagy Marilyn: a Szindbád-beli „előbemutató” siker volt, nekem nagy élményt jelentett. Mit jelent számodra, hogy sorozatban játszhatod Nyíregyházán?
– Nagyon jó lehetőséget, hiszen nem volt még alkalmam arra, hogy egyhuzamban lejátsszak belőle kilencet. Izgatott vagyok, szeretném igazán jól a nézők elé tárni a történetet. Lesz egy három egymást követő előadássorozatom, ami lelkileg nem könnyű, most fejlesztem ki a praktikákat, miként tudok feltöltődni estéről estére. A Marilyn elött el kell csendesedni, sétálni Sóstón a tó körül, rendezni a gondolatokat, hogy jól működjön.
– Tetszik neked a Bencs Villa és környezete?
– Nagyon szép, igazán tetszik. A Marilyn egy ilyen helyre született, az volt az álom, hogy hasonló helyszínen valósulhasson meg.
– Kicsoda Marilyn Monroe?
– Ezt mindennap én is megkérdezem magamtól.
– Milyen Marilynt próbálsz meg elénk tárni?
– Nagyon sok anyagot néztem meg róla, filmjeit és hangvételeket is. Szerintem Marilyn magától is megkérdezte mindennap, a halála napjáig kereste önmagát. Kifejezetten bizonytalan személyiség volt, aki bármit mondott vagy tett, nem volt abban biztos, hogy úgy is van. Elhitették vele, hogy ostoba, tehetségtelen, a teste mutogatásán kívül semmire sem alkalmas. Rengetegen próbálták vezetni és megvezetni, férjei, producerek, rendezők. Igazából õ iszonyatosan bizonytalan nő volt, mindig kérdőjel állt minden mondata mögött. Szerintem abban sem volt biztos, hogy õ maga mit érez.
– A király beszédében azt mondja Albert herceg, hogy nem tudja mi a barátság, nem ismeri ezt az érzést, ezt a jelenséget. Ugyanez igaz Marilynre a szeretetet illetően.
– Nem tudta mi az igazi család, milyen a szeretet, pedig megpróbálta. Vágyott a szeretetteljes családra, szerető férjre, de fogalma sem volt ezekről, hiszen senki nem mutatta meg neki, milyen a normális élet.
– Hogyan ajánlanád a Ki vagy Marilynt?
– Szerintem ez egy remek program barátnőknek, mert óriási női energiákat hordozó darab, amelynek komoly mondanivalója van. Kiváló lányos/asszonyos program lehet. De azt figyeltem meg, amikor férjeket is láttam a nézőtéren, hogy nem csupán kísérők, mert ugyanolyan figyelemmel nézték az előadást. Azt tanultam most marketingbõl, hogy nem lehet mindenkinek ajánlani, meg kell határozni, hogy kinek ajánljuk, mert olyan nincs, hogy mindenkinek, 5-tõl 99-ig. Azt mondanám, elsősorban nőknek ajánlom, de még egy férfi sem bánta meg, aki eljött.
– Azt mondtad a tavalyi interjúban, hogy örömmel jöttél Nyíregyházára. Most már majdnem lement egy évad. Mit mutat a mérleged?
– Örömmel voltam Nyíregyházán és még jövök a jövő évadban is. Egyelőre két bemutató van a láthatáron.
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
