A bátori advent

Balázs József

A BÁTORI ADVENT

(Történelmi játék 2 részben)

ŐSBEMUTATÓ

Balázs József nem a per történetét írta meg, hanem annak következményeit. Azt vallja: „Bár a múlt, a rég elsüllyedt nyíri világ a színtere a drámának, szereplőinek gondolatai, tervei és tettei a közelmúltban és akár a mában is felismerhetők, hiszen ők is védtelenül álltak a kifürkészhetetlen jövő előtt, mint ahogy mi, cselekednek akkor is, ha azzal kiszámíthatatlan események sorát hívják életre...

... Természetes tehát, hogy drámája lélekindulások, titkolt és megszenvedett sérülések, nagy emberi gyötrelmek sorozata. A szerkezet nem nyílt és könnyen feltárulkozó dramatikával bonyolítja a jeleneteket...

... Van tehát ebben a drámában mindvégig valami különös kettősség, félhomály, sejtések, döntések, emberi lehetőségek felvillantása, s az egész végül is úgy hat, mint egy monológ az emberi esendőségről és gyengeségről.

Tipikus jellemeket, a kor jellegét kifejező hangulatokat ábrázol Balázs József. Nagy nyelvi erővel megírt műve nem harmonizál tökéletesen a konkretizált konfliktussal, a drámai eszme némiképp elvontan lebeg a történet fölött, nem vált igazán drámai képpé. De a szöveg vallomásos, balladisztikus, lüktető lendülete elevenséget, erőt sugároz.

Léner Péter rendezése ezt a poetizált ...... történelmi látomást drámai erővel jelenítette meg..... jól tudta, hogy a szavak a történések hordozói, s ehhez formálta a jeleneteket, a mozgások, a képek koreográfiáját.”

Illés Jenő

Új Tükör

Zene: Sáry László

Díszlet: CSÁNYI ÁRPÁD m.v.

Jelmez: VÁGÓ NELLY m.v.

Zenei vezető: TOMASOVSZKI PÁL

Koreográfus: TIMÁR SÁNDOR

Segédrendező: VÁRNAI ILDIKÓ

Rendező: LÉNER PÉTER

Kritikák

A színház legjobb erőit adta a szerzőavatáshoz. Csányi Árpádot, Vágó Nellyt, Timár Sándort hívta vendégként díszlet-, jelmeztervezőnek, illetve koreográfusnak. Ez önmagában is mutatja az ünnepi szándékot: szerzőt avatni, aki ráadásul ennek a tájnak szülötte, s drámáját is a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak írta. Nomen est omen. Ha valakit, Balázs Józsefet szokták leginkább a móriczi hagyomány követőjeként emlegetni. A bemutatón talán épp az ünnepi hangulat miatt még érződött némi ideges feszültség a színpad fölött, ezt azonban bizonyára eloszlatta azóta az első este sikere.

Hartmann Teréz akkor kissé romantikusabb volt, mint a többiek: Szigeti András, Bárány Frigyes, Gerbár Tibor, Vitai András és Hetey László a történelemből inkább a mához közelítette a játékot, amiként – láthatóan – ez volt a rendező, Léner Péter törekvése is. A szöveg ódonabb hangvételű, mint az előadás. Az emelkedettebb, ez szikárabb, de lényegében mindkettő ugyanazt mondja. Az írás történelmi víziókat hívhatott volna elő, Léner Péter az egyszerűségnél maradt, s ebben Balázs József művei is sugalmazói lehettek. Különösen az írónak az az elgondolása, hogy ha a lélek belső világát tekintjük, napjainktól nem is esik olyan messze a tizennyolcadik század.

...Nyíregyházáé az érdem, hogy Balázs Józsefet, a regényekben is filmesen gondolkodó, erős dialógusokban építkező írót színpadi szerzővé tette. Az a csoda, hogy csak nekik jutott eszükbe. A bemutató tapasztalata elég lehet hozzá, hogy a színpad törvényeibe is beletanuljon az író, s immár dramaturgiai fogyatékosságok nélkül teremtsen regényeihez emelkedő drámákat.

Pálfy G. István

Film, Színház, Muzsika

Bemutató: 1983.12.12.

Nagyszínpad