Egy Cziffra nap

Kompolthy Zsigmond

EGY CZIFFRA NAP

(Zenés játék 3 részben Krúdy művei alapján)

Versek: Kántor Péter

Zene: Tóth Péter

Az első két felvonás Cziffra temetésrendező kalandos éjszakája a kuplerájban. Cziffra körül – és a kuplerájban – fáradt úriasszonyok, kiábrándult rezonőrök, pesti kispolgárok, megrögzött korhelyek és ferencjóskás víziók bukkannak fel, lezajlik egy esküvő kiéhezett menyecskével és pipogya vőlegénnyel, bágyadt kapcsolatok hamvadnak semmivé meg-sem-születésük pillanatában...

...A harmadik felvonás azután róluk szól. A semmibe tűnnek mind a lírai alakok, helyükbe a nép lép, az istenadta, amint hol lelkesen, hol nekibúsulva várja, hogy valaki megtalálja már Attila elrejtett kincsét, mert „kell a pénz”, mert „nem boldog a magyar”. A magyar egyébként nemcsak azért nem boldog, mert pénz kell, hanem azért sem, mert „a bajusztalan új nemzedék elkorcsosult”. A színen Szabolcs vezér, nyírségi kisbirtokos kolbászt eszik, bort iszik és lábat áztat lavórban két hadnagyával, időnként valaki meglobogtatja Attila zászlaját (zöld mezőben vörös macska, de lehet, hogy fordítva). Aztán megjelenik a titok tudója. Bercsényi gróf, a kincskereső jós, aki dobogóra áll, pálinkát iszik, jósol – és nem mond semmit. Az előadás végkicsengése, sajnos, ilyen pesszimista: továbbra sem boldog a magyar, és nincs meg Etel király kincse. A bajuszról már szó se essék.

Csáki Judit (Kritika)

Díszlet-jelmez: GYARMATHY ÁGNES f.h.

Zenei vezető: KOLLONAY ZOLTÁN

Koreográfus: MAJOROS ISTVÁN

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Rendező: SCHLANGER ANDRÁS

Bemutató: 1991. október 2.

Kritikák

Schlanger András értelmező rendezését ezúttal több színészi alakítás korlátozta, mint amennyi segítette. Egyáltalában: súlyos gondok mutatkoznak e téren a nyíregyházi társulatban. A legtöbb szereplő szövegmondása gyalázatos, színészi önbizalma vészesen csekély. Hiába az erős karakterek hosszú sora a szövegben, a kiemelő, helyzethez juttató rendezés az előadásban: enervált, összemosó, szürke az összjáték. Palackit, „az örökös korhelyt” például az igazán tehetségesnek tűnő Bajomi Nagy György f. h. jó felfogásban, invenciózusan, de nagyon félénken pasztellé játszotta; Cziffra, a főszereplő eredendő tétovaságát pedig Kövesdi László f. h. színészi tétovasággal nem közvetítette hatásosan. Egy-egy jelenet viszont éppen a színész által lett emlékezetes: a Pregitzer Fruzsina.

A zenés játékban kitűnő zene és jó versek is vannak (írásban csak ez utóbbi látszott): Tóth Péter és Kántor Péter az íróval, a rendezővel s a díszlettervezővel együtt összehozták azt az alapanyagot, amely voltaképpen bizonyította működőképességét ezen a nyíregyházi premieren, de további munkára, újabb bemutatókra vár.

Csáki Judit

Kritika