Három nővér

Anton Pavlovics Csehov

HÁROM NŐVÉR

Fordította: Stuber Andrea

Zene: TOM WAITS

Rendező: VEREBES ISTVÁN

A Három nővér a kárba veszett szépség drámája. A három testvér (Olga, Mása és Irina) egy vidéki városban él. Életük kusza, szerelmeik zűrzavarosak, mindhárman boldogtalanok. A darab hangulatát a szenvedésnek ez a megfoghatatlan légköre adja, s ugyanilyen megfoghatatlan az "optimizmus", amely a mű végén fogalmazódik meg: "... a mi életünk még nem fejeződött be... nemsokára megtudják, miért élünk, miért szenvedünk..." A darab, amelynek sem tragikus konfliktusa, sem tragikus szereplői nincsenek, a mozgalmas és az értelmes élet iránti enervált, meddő várakozást rajzolja meg. A három nővér jellegzetes csehovi hősök, akiket a közös - az élet elhibázott, a célokat, eszményeket az életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belső világot felmutató - szellemiség tart össze.

Legeza Ilona

Díszlet: KIS KOVÁCS GERGELY m.v.

Jelmez: TORDAY HAJNAL m.v.

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Színpadmester: BOLDIZSÁR BARNA

Világosító: ENGI GÁBOR

Fodrász: ÁTS GABRIELLA

Öltöztető: EGRI ÁGNES

Súgó: APJOK RODICA

Hangtechnikus: HEGYI TIBOR

Bútoros: KURUCZ ISTVÁN

Kellékes: ANDRÁSDI TIBOR

Díszítő: SIKTÁR ZOLTÁN

Ügyelő: SÁRKÖZI ISTVÁN

Kritikák

Verebes úgy játszatja el a Három nővért, ahogy azt a szerző eredetileg is megálmodta: tragikomédiának. Gyötrő és nevetséges érzelmekkel, szívszorító és mulatságos epizódokkal, a szövegből kielemezhető, de más előadásokban a színpadon soha nem látható jelenetekkel. Mert ebben a nyíregyházi előadásban megjelenik – sőt, nemcsak hogy megjelenik, de egyetlen szó nélkül is fontos dramaturgiai szerepet kap – a színpadon Versinyinnek a darabban szöveg szerint csak emlegetett felesége és két lánya, vagy ugyanígy a sokajtós házban – Kis Kovács Gergely szép díszletében - a darab végén már teljesen otthonosan mozgó Protapopov is. (Tegye fel a kezét, aki kapásból tudja, hogy ki a fene a Három nővérben az a Protapopov. Megmondom: ő az, akivel Natasa elmegy szánkózni a második felvonás végén; Verebes olvasatában egyúttal ő Natasa második gyermekének az apja; boldogan hurcolja le-fel karjában a kicsit, miközben Andrej lesunyt fejjel tologatja a gyermekkocsiba begyömöszölt, már nagy elsőszülöttet, a magáét.) Ezektől az apróságoktól – és még számtalan más rendezői ötlettől – annyira más, annyira szokatlan ez a nyíregyházi Három nővér. Attól például, ahogy Mása a szó szoros értelmében az ájulásig berúgva tud csak búcsút venni Versinyintől. Attól, hogy ebben az előadásban egyszerű, mindennapi hús-vér emberek, nők és férfiak élik véletlenül egymás mellé sodródott életüket. Ahogy tudják.

És persze amitől mindez még annyira jó is, azok a színészek: Pregitzer Fruzsina (Olga), Varjú Olga (Mása) és Gábos Katalin (Irina) a címszerepekben, s mellettük – többek között – Gazsó György (Andrej), Peremartoni Krisztina (Natasa), Kerekes László (Versinyin) nyújtanak kimagasló alakításokat...

...Úgyhogy (záró) axióma: Nyíregyháza baromi messze van ugyan, de érdemes oda színházba menni, mert jó.

Martos Gábor

Magyar Narancs

Bemutató: 1994. október 28.

Krúdy Kamara