Mesél a bécsi erdő

Ödön Von Horváth

MESÉL A BÉCSI ERDŐ

(Népi színjáték három felvonásban)

Fordította: Mészöly Dezső

Az író született outsider, kívülálló, már származásánál fogva is. Nem egy ország - Közép-Európa szülötte ő. S nemcsak élete, halála is (egy korhadó fa súlytotta agyon a Champs-Elysées-n) jelképes. Mintha ezt is az író Ödön von Horváth írta volna illúziótlan éleslátással, démonikus kegyetlenséggel, Egész életművének mottója lehetne ez a mondat: " Semmi sem kelti bennünk annyira a végtelen érzetét, mint a butaság". A dráma címe hallatára Strauss egyik csengő-bongó keringője szólal meg fülünkben (s a színpadon is). A ringató dallam mögött azonban mind hangosabban és kíméletlenebbül szól az iszonyat és a keserűség. A színpadon viaszbábuk mozognak - egész "nyárspolgári panoptikum". A disszonáns hangok fokozatosan fosztják meg őket álarcuktól, ártatlanságuktól, s a hazug ábrándképek, a hamis idill helyén félelmetesen tátong a Semmi. A torz emberi érzések, a fasizmus melegágya. Ödön von Horváth olyan kíméletlen pontossággal látja a társadalmat, mint egy szociológus, de a jelenségeket mindig az egyes ember sorsában vizsgálja. Horváth értékét csak a 60-as években fedezték fel, akkor lett nyilvánvaló, hogy művészete Brechtéhez hasonló drámatörténeti fordulatot rejteget.

Fotó-filmdokumentum: BOKOR PÉTER

Zenei szerkesztő: PALÁSTI PÁL

Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA

Rendező: LÉNER PÉTER

Bemutató: 1989. április 1.

Kritikák

...Külön említést érdemel a trafikosnő szerepében Vennes Emmy, aki Máthé Eta szerepét vette át. Lágy nőiességből és egészen alpári közönségességből hibátlan stílusérzékkel kikevert Valériája az est legegyenletesebb alakítása. Az általa formált figura az Alfrédot és Marianne-t felőrlő dilemmát tökéletesen ismerve, úgy vadászik egy „igazi férfira”, hogy annak is tudatában van: ezért a „legtöbb”-ért (noha tulajdonképpen „mindent megér”) csak igen mérsékelt árat szabad adnia, különben ő maga is reményteljes vadászból vadászott vaddá züllik. S lévén, a színpadon is látható módon, a másik nembeli vadászok legtöbbje alig-alig méltó a férfi névre, akinek magának kell gondoskodnia státusa változatlanságáról... ...Vágó Nellynek a szereplők státusában, sőt lehetőségeikben bekövetkezett minden árnyalatnyi változást híven követő ruhái mellett Zubor Ágnes, Csikos Sándor és Feleki Sári játéka segített elfeledni a darabértelmezés hiányosságait. Más kérdés, hogy dramaturgiailag átgondolt színészvezetés hiányában a náluknál exponáltabb szereplőknek (Vennes Emmy kivételével) nem adatott meg, hogy hozzájuk hasonló biztonsággal, törés nélkül hozzák a rájuk bízott alakokat. Mindez, még egyszer hangsúlyozom, nem a színészek hibája, de erősen kérdéses, meddig vehetők rá arra, hogy egy alapjaiban elhibázott, mert átgondolatlan előadásban teljes intenzitással vigyék vásárra a bőrüket. Több törődést érdemelne ez a remek erőkből álló társulat.

Erdei János

Színház