Orpheus alászáll

Tennessee Williams

ORPHEUS ALÁSZÁLL

Fordította: Bányai Géza, Keszthelyi Zoltán

Orfeusz, Kalliope múzsa fia földöntúlian szép énekével és lantja hangjával a fákat is megmozgatta, az állatokat is megszelídítette. Amikor felesége Eurydike nimfa, kígyómarás következtében meghalt, Orfeusz alászállt az alvilágba és a halál országának hatalmasait is annyira meghatotta dalaival, muzsikájával, hogy azok megengedték Eurydikének, térjen vissza a felső világba. Azonban feltételt is szabtak. Ez a feltétel a következő volt. Orfeusznak mindaddig nem szabad a mögötte lévő Eurydike felé hátratekintenie, amíg a felvilágba nem érnek. Orfeusz gyengének mutatkozott, nem tudott várni, hátranézett és ezért újból elvesztette szerelmét.

Díszlet-jelmez: AMBRUS MÁRIA m.v.

Zenei vezető: KOLLONAY ZOLTÁN

Segédrendező: KÓKAI MÁRIA

Rendező: ZSÓTÉR SÁNDOR m.v.

Bemutató: 1992. október 8.

Kritikák

Az Orpheus terét két elem határozza meg: a középen álló üvegkalitka és a háttérből időnként előregurított Trabant. Mindkettő a darabban szereplő tárgyak (és motívumok) megerősítéséből, illetve módosításából következik. Az üvegkalitka konkrét szerepében telefonfülke, de az előadásban használati tárgyból gyakran jelképes tartalmak kifejezőjévé válik. Itt áll Carol, mintegy közszemlére téve magát, miközben a többiek becsmérlő megjegyzéseket tesznek rá. Ide húzza magával a lány Valt, hogy bezárkózzék vele a fülkébe. Itt alázzák meg a seriff emberei a férfit: meztelenre vetkőztetik és rázárják az ajtót. A háttérben álló Trabant a darabban szereplő amerikai kocsimárkák ironikus megfelelője, egyúttal az útraindulás-megérkezés groteszk cáfolata is.

…Az Orpheus alászáll előadásának alapformája azt hangsúlyozza, hogy a két főszereplő egymáshoz való viszonya elsősorban a múltjukkal való kapcsolatuk alapján értelmezhető. Mindkettőjüket kettősségek határozzák meg: mások voltak, mint amilyenek most, mássá lehettek volna, mint amivé váltak. Egykori értékeiket elemésztette környezetük, illetve maguk is eltékozolták őket. Zsótér előadásában újból megelevenednek ezek a mélybe süllyedt lehetőségek. A színpadon ugyanis nemcsak Lady és Val van jelen, hanem gyerekarcú alteregóik is. A férfi a gitárjára mutat, de a fiút látjuk, kezében az orpheuszi lanttal. Az asszony a múltjáról beszél, és a feltáruló hűtőszekrényből előlép a tizenöt éves kamaszlány. Ilyen értelemben halottfeltámasztás Val érkezése. Mindketten egykori önmagukhoz találhatnának vissza. Lady a fiút öleli, a férfi a lányt szorítja magához a szerelmi jelenetben. Új életre kel az elveszett, folytathatónak tűnik az, ami kisstílű tragédiák következtében megszakadt. De hogy mi történik ezzel a kósza reménnyel, nem elég világos az előadásból. A darab lezárása (a gyilkosság) itt idézőjelbe kerül, és ami helyette történik, valójában értelmezhetetlen gesztus pusztán: a Jabe-et helyettesítő játékrobot lámpái izgatottan villognak, az üvegfalon túl robbanásokat látni. Lady megismétli zárómondatait: vége az előadásnak, meghalt a majom. A Trabant tetején fekvő Carol a kocsit verve énekelni kezdi Janis Joplin Mercedes-Benz című dalát, majd a mellékszereplők kánkánt járva zárják a produkciót.

Sándor L. István

Színház