Seherezádé

SEHEREZÁDÉ

(Szívhez, szemhez, fülhöz szóló arab mese)

Ősbemutató

Az Ezeregyéjszaka meséi (fordította: Prileszky Csilla) és
Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov Seherezádé c. zenekari szvitje alapján

Írta:  Kardos Tünde
Cselló: Béres Angelika
Oboa: Bottyán Blanka
Hegedű: Soltész Jakimcsuk Ildikó
Zenei vezető: Kazár Pál
Zenei asszisztens: Berki Armand
Látványtervező: Varjas Zsófia
Dramaturg: Kardos Tünde
A rendező munkatársai: Matejkó Marianna, Palicz Eszter Alma

Rendező: Krámer György

________________________________________

Seherezádé a nevem, ó boldogságos király, s tudok oly édes-szép meséket, melyek hallgatása, hidd meg: gyógyírt hozó gyönyörűség. Boldoggá lesz mind, ki hallja, áldassék értük, ki örökkön él!
És Seherezádé mesél. Mesél Bagdadról, a béke városáról, elképesztő tengeri kalandokról, a rettenetes Rokh madárról, szerelemről, csalódásról.

Ezeregy éjszakán keresztül szövi szavakból, táncból, zenéből a mesét, szebbnél szebb történeteket öltve egymásba: távoli tájakon megesett csodás kalandokat tárva a szultán elé. Éjre nap jő, s napra éj, és ezeregyszer virrad föl a hajnal, és Seherezádé egyre csak mesél, hogy elűzze a szultán rémálmait, s mentse saját életét. Ha ugyanis a szultán elunja a mesét, azonnal kivégezteti Seherezádét. S hogy milyen véget ér a mesénk? Elmeséljük. Szavakkal és szavak nélkül.

Kritikák

A bennünk szunnyadó csoda

A mesés Kelet keleten: a Rimszkij-Korszakov zenéjének ihletésében született Seherezádé kicsiket és nagyokat egyaránt elkápráztat.

A Móricz Zsigmond Színház folytatja azt a nemes kezdeményezést, amelynek szellemében évente bemutat (a legkisebb nézők számára) egy komolyzenei alkotáson alapuló táncjátékot. A Prokofjev-darab (Péter és a farkas) után következett Csajkovszkij-balett (Hattyúcskák tava) sikere adhatta az ötletet ahhoz, hogy most az Ezeregyéjszaka sajátos változata táruljon elénk a Művész Stúdió színpadán.

Elodázza a halált

A Seherezádé Rimszkij-Korszakov 1888-ban keletkezett szimfonikus szvitje, illetve a klasszikus arab mesegyűjtemény alapján született. A forgatókönyvet (Prileszky Csilla fordításának felhasználásával) Kardos Tünde írta: vigyázott arra, hogy a hatalmas szövegkorpuszból kiválasztott mesék a nebulók számára is jól követhetők legyenek. (A felnőtt tudja, hogy az Ezeregyéj fejezetei nem gyermekek számára készültek; a bonyolult hagyományból származó keret szerint Seherezádé azért mesél a szultánnak, hogy elodázza a halált.) Az előadásban elhangzó történetek a klasszikus balett gazdag eszköztárának segítségével elevenednek meg. A MŰvész padlatára telepített emelvény kiemeli a játékot a térből, hangsúlyozva: amit látunk, nem itt játszódik, hanem valahol ott, ahol a szó képes feltartóztatni a véget.

Varázsos história

A Krámer György rendezte-koreografálta hatásos előadásban Seherezádé (Fekete Réka-Thália) mesél a Szultánnak (Rák Zoltán), az izgalmas kalandok pedig két kitűnő táncos (Szakály Viktória, Vámosi Máté) segítségével kelnek életre. A dramaturgia szerint olykor maga a Szultán válik Szindbáddá, ő hányódik a tengerek hullámain. Krámer színpadán a légies balett és a vaskosabb, földibb színjáték harmonikusan elegyedik. Varjas Zsófia ötletes díszletelemeket alkalmazó, színpompás látványterve megkapó fények használatával teszi élményszerűvé a varázsos históriát.

A magunk meséje

A Kazár Pál által készített zenei anyag több szintet kínál, hiszen az eredeti muzsika elemei megférnek benne egyéb klasszikus reminiszcenciákkal, s persze, a záró képben a saját dallal is. Az előadás hangulatát fokozza a csellót, oboát és hegedűt (Béres Angelika, Bottyán Blanka, Soltész Jakimcsuk Ildikó) felvonultató jelmezes triónak a cselekménybe történő bevonása is. Kardos Tünde ügyesen alakított szövege szerint nekünk, nézőknek is megvan a magunk meséje; Seherezádé végül arra sarkall, idézzük fel a bennünk szunnyadó csodát.

Karádi Zsolt

Bemutató:
2014. szeptember 20. (szombat) 17 óra
MŰvész Stúdió