Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti

Senki sem tökéletes, avagy nincs, aki hűvösen szereti

Verebes István

Stone – Styne – Merill

SENKI SEM TÖKÉLETES, AVAGY NINCS, AKI HŰVÖSEN SZERETI

(Zenés játék)

Rendező: VEREBES ISTVÁN

Vannak filmek, amelyek korszakot jelentenek, vannak, amelyekre fel lehet nézni. Van olyan, amelyből erőt merít az ember. És vannak olyanok, amelyeket csak imádni kell. A "Van aki forrón szereti" ebbe a kategóriába tartozik.

Soha ennél naívabb mesét nem találtak ki. Csöpög a whisky, fehér kamásnit hordanak a gengszterek, részegítően játszik a női zenekar, hátrafelé suhan a fehér motorcsónak. Ez lenne a 20-as évek Amerikája? Ugyan!

Jól tudjuk, hogy mások voltak az autók, a szállodák, a hájók, hogy soha nem éltek ilyen könnyen megfejthető emberek, még azok a pálmafák sem így álltak ott az óceán partján - de mégis! Olyan észtveszejtő báj van ebben a tündérmesében, olyan egyszerűség és szeretet, hogy tökéletesen mellékes lesz a Valósághoz való viszonya. Ezt a részegítű kalandorságot, ezt a pofátlan élnivágyást szeretem a "Van aki forrón szereti" -ben, ennek a mámorító boldogságnak kellene átjönnie 1996-ban is a nyíregyházi színház színpadán. Mert olyankor, ha nehezebb az élet, ha sötétebb az ég, jó megmártózni ennek az örökzöld vígjátéknak kiapadhatatlan sugárzásában.

Gárdos Péter

Díszlet-jelmez: GYARMATHY ÁGNES

Zenei vezető: KAZÁR PÁL

Koreográfus: NAGY GYÖRGY

Díszítő: SAJÓ ISTVÁN

Bútoros: ZUB FERENC

Fodrász: HOLECSKÓ ILDIKÓ

Öltöztető: VIRÁG KRISZTA

Súgó: BÉRES GIZELLA

Színpadmester: BOLDIZSÁR ZSOLT

Világosító: BORBÉLY FERENC

Kellékes: ANDRÁSDI TIBOR

Hangtechnikus: HEGYI TIBOR

Ügyelő: LENCSÉS ISTVÁN

Segédrendező: KÓKAI MÁRIA

Kritikák

A díszlet- és jelmeztervező Gyarmathy Ágnes nem tudta megteremteni a kétdimenziós világ képiségét. A farostlemezekből kivágott díszletelemek és kellékek alkalmazása nem lép túl a jelzésszinten: szellemesség helyett szegényességet sugall. Az első felvonás nem szól többről, mint hogy milyen gyorsan tudja a társulat átdíszletezni a színt és közben lepörgetni a sztorit. A rohanó játék érezhetően abból indul ki, hogy a filmet úgyis mindenki ismeri. S mivel Verebes tudja, hogy a női ruhába öltöztetett férfiak látványa önmagában is elég ahhoz, hogy a közönség dőljön a nevetéstől, sem ő, sem a két főszereplő, Megyeri Zoltán (Dzso) és Bede-Fazekas Szabolcs (Dzseri) nem fárasztja magát azzal, hogy a darab e meghatározó humorforrását ki is dolgozza. Végül is „igazuk van”: a nézők már azon is remekül szórakoznak, hogy az egyik jelenetben a nyílt színen öltöztetik női jelmezébe Bede-Fazekast, aki köszönetképpen táncol egyet az öltöztető nénivel.

Mikita Gábor

Színház

Bemutató: 1996. május 4.

Nagyszínpad

Szereplők

Dzso: Megyeri Zoltán

Dzseri: Bede Fazekas Szabolcs

Virág: Perjési Hilda

Oszgud: Gazsó György

Specc Kolombo: Avass Attila

Glédisz: Sándor Júlia

Bájnsztokk: Horváth László Attila